Tapssal fogadták kedden délben a kézdivásárhelyi Gábor Áron szobor előtt összegyűlt kézdivásárhelyiek Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt, akik egy nappal korábban szabadultak a feketehalmi börtönből. A terrorizmus vádjával elítélt két férfi 1112 napot, azaz négy nap híján négy évet töltött börtönben.

Kedden Kézdivásárhely főterén, Kulcsár-Terza József parlamenti képviselővel tartottak sajtótájékoztatót és elsősorban azt tartották fontosnak, hogy megköszönjék a kézdivásárhelyi, háromszéki, székelyföldi, erdélyi és kárpát-medencei magyaroknak, hogy kiálltak mellettük. „Erőt adott a börtönben, hogy tudtuk, nem vagyunk magunkra, nemcsak a szűk családunkra számíthatunk. Két terrorizmussal vádolt ember mellé odaállt egész Kárpát-Medence magyarsága. Végigcsináltuk, mert hittünk az Istenben és az igazságban. A magyar ember vállalja a sorsát, ezt tették az őseink is. Felemelt fejjel mentünk be a börtönbe és úgy is jöttünk ki” – mondta Szőcs Zoltán.

Felidézte, lett volna alkalmuk elmenekülni, de kivárták az ítéletet, és bár ártatlanok, leülték a börtönben az 1112 napot. A bíróság alapfokon négyszer döntött a feltételes szabadlábra helyezésükről, de az ügyészség fellebbezése után mégsem szabadulhattak, hasonló eset nem volt a feketehalmi börtön történetében. „Még mindig hívnak a barátok, ismerősök, hogy tényleg szabadultunk-e, valószínű akkor fogják tényleg elhinni, ha az új képek megjelennek rólunk a sajtóban”, mondta Szőcs Zoltán.

Strasbourgban tisztázzák az ártatlanságukat
hirdetés

Romániában nincs jogi eszköz arra, hogy tisztázzák ártatlanságukat, ám az Emberi Jogok Európai Bírósága befogadta panaszukat. A testület hibákat talált a romániai bírósági eljárásban, emberi jogaik sérültek, amikor az utolsó tárgyaláson az ügyészség kérésére a legfelsőbb bíróság megváltoztatta az ügy besorolását, nem adott lehetőséget a védekezésre, kihirdette az ítéletet.

Beke István
Beke István szabadulás után | Fotó: Kovács Zsolt

Amikor bebizonyítottuk, hogy az állam elleni merénylet vádja szemenszedett hazugság, megváltoztatták a besorolást, nem kaptunk esélyt a védekezésre, kiközölték az ítéletet az ötéves letöltendő börtönbüntetésről, csomagolni kellett, és jött a rendőrség – idézte fel Beke István. Úgy vélik, hiába mentette fel alapfokon az ítélőtábla őket, a titkosszolgálat „nem tudta lenyelni”, hogy az előzetesben letöltött időszak után hazatérhetnek, így elítélték őket terrorizmus vádjával.

Még a börtönőrök sem értették, hogy milyen terrorizmus az, amiért „csak” öt év börtönbüntetés jár, idézték fel. Újságírói kérdésre Beke István elmondta, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) lefejezése egyik célja volt az összetákolt ügynek, a kirakatpernek. Amikor 2000-ben megalapítottuk a HVIM erdélyi, kézdivásárhelyi szervezetét, fiatalok voltunk, lázadók. Kimondtuk azt is, amit más nem mert, de vigyáztunk arra, hogy a kerítésen ne lépjünk át. Viszont a hatalom áthúzott minket a kerítésen, mert példát akartak statuálni mindazoknak, akik ki merték tenni a székely, a magyar zászlót, akik részt vettek a közösségi megemlékezéseken, ünnepeken – mondta Szőcs Zoltán.

Szőcs Zoltán
Szőcs Zoltán szabadulás után | Fotó: Kovács Zsolt

Beke István arról beszélt, mindent törvényesen csináltak, a kirakatper során sem tudtak semmi konkrétumot rájuk bizonyítani, az ügyészség vádiratában az szerepelt, hogy „azt képzelik, hogy ők azt gondolták”. Egy előre megírt forgatókönyv szerint zajlottak az események, de a közösség bizalma erőt adott, összegezte Beke.

A börtönben két dolog hiányzik: a szabadság és minden ami vele jár

Újra kell szokniuk a szabadságot, hiszen az elmúlt évek kizökkentették őket a rendes kerékvágásból. A börtönben két dolog hiányzott: a szabadság és minden ami vele jár, mondta Beke István. A Sláger Rádió kérdésére felidézte: annyi keserű csalódás érte őket, hogy csak utolsó pillanatban kezdtek csomagolni, a hétfői tárgyaláson is 50-50 százalék volt az esély arra, hogy szabadulhatnak. Az ügyészségnek már nem volt jogi eszköztára, hogy tovább benn tartsa őket, abszurd feltételeket szabtak, „kifogástalan magatartást” kértek, érzelmi zsarolást vetettek be, azzal érvelve, hogy a bíróság „az áldozatokkal vagy a bűnözőkkel” tart.

Beke István és Szőcs Zoltán
Beke István és Szőcs Zoltán | Fotó: Kovács Zsolt

A börtönben nem érték őket retorziók azért, mert „székely terroristák”, de a terrorizmus vádja miatt veszélyes bűnözőként tartották nyilván őket, így például nem dolgozhattak a börtön területén, holott erre még annak is volt esélye, aki két ember meggyilkolásáért 25 éves büntetését töltötte. Utólag ez nem változtatott a helyzeten, de az elején motiváltak voltunk, hogy minél több munkanapot ledolgozzanak, hogy minél hamarabb tárgyalják a feltételes szabadlábra helyezésünket, mondta Szőcs Zoltán.

A Sláger Rádió kérdésére kifejtette: akkor volt mélyponton, amikor a kisfia megszületett, de aztán erőt adott, hogy néha láthatta gyerekét. Beke Istvánnak az ünnepek teltek a legnehezebben. Abban mindketten egyetértettek, hogy a család bátorítása nélkül sokkal nehezebb lett volna. Sokat segített Kulcsár-Terza József képviselő, hozzá fordultak, amikor már nem bírták a poloska-támadásokat, vagy nem jutottak hozzá az nyomtatott sajtóhoz. De akkor is intézkedett, amikor „tévedésből” Szőcs Zoltánt karácsony előtt két nappal át akarták helyezni Bukarestbe, ahol fennállt a veszély, hogy nem látogathatja a családja.

Beke István és Kulcsár Terza József
Beke István és Kulcsár Terza József | Fotó: Kovács Zsolt

Rengeteget olvastak a börtönben, többek között az ’56-os politikai elítéltek sorsáról is. „Ahhoz képest mi szanatóriumban voltunk, de börtönévek mindenképp felemésztenek”, mondta Beke István. A jelen levő Fejér László Ödön RMDSZ szenátor felidézte, kétszer folyamodtak kegyelemért az elítélteknek, ám mindig azt a választ kapták, ők kérjék, ezzel mintegy elismerve, hogy bűnösök. Inkább napra leültem volna az öt évet, mintsem kegyelmet kérjek, és beismerjek valamit, amit nem követtem el, mondta Beke István.

Maradok az egyszerű székely ember, aki voltam

Beke István és Szőcs Zoltán a következőkben a családjukkal szeretne minél több időt tölteni, bár úgy érzik azokat az éveket, amiket távol töltöttek a gyerekeiktől, lehetetlen bepótolni. „Visszaállunk dolgozni, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, mindent megteszünk a családért, a nemzetért” – mondta Beke.

Szőcs Zoltán és Beke István
Szőcs Zoltán és Beke István | Fotó: Kovács Zsolt

A Sláger Rádió kérdésére rámutatott: négy évig nem is vállalhatnak közéleti szerepet, tehát lenne idő ezen gondolkodni. Bár tudja, hogy az ügyük miatt van egy bizalmi tőkéjük, de ezzel nem akarnak élni. „Az az egyszerű székely ember akarok maradni, aki voltam”, mondta Beke István. Szőcs Zoltán összefogásra buzdított: „Szomorú, hogy még mindig gyengék vagyunk. Megtörtént velünk, hogy ártatlanul elítéltek, bármi megtörténhet. Mástól ne várjunk segítséget, ha magunkon nem segítünk. Mindenki a saját háza táján kell kezdje, összefogva a szomszédokkal. Közösséget kell építeni, mert annak van ereje, jövője”. Arra is kitért, sok esetben hangoztatják, hiába a tüntetés, a kiállás, mert úgysem változik semmi. Esetünkben is a kiállás erőt adott, a nemzet keresztjét könnyebb volt viselni úgy, hogy a súlya nemcsak ránk nehezedett, hanem az egész kárpát-medencei magyarság viselte, mondta Szőcs Zoltán.

A két kézdivásárhelyi férfit 2018. július 4-én ítélte öt-öt év letöltendő börtönbüntetésre a bukaresti legfelsőbb bíróság, terrorista cselekmények, illetve ezekre való felbujtás miatt. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi, illetve erdélyi elnöke a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni romániai ügyészség (DIICOT) állította bíróság elé, mert lehallgatott beszélgetéseikből és a Beke István lakásán talált petárdákból a hatóságok arra következtettek, hogy házi készítésű bombát akartak robbantani Kézdivásárhely főterén 2015-ben, a december elsejei román nemzeti ünnepre szervezett katonai parádén. Az erdélyi magyar közvélemény az első pillanattól fogva úgy tekintette, hogy koncepciós eljárás folyik a kézdivásárhelyi fiatalok ellen. Letartóztatásuk után hetekig tüntettek Kézdivásárhelyen.