Azt játsszuk, hogy buszozunk: álldogálunk a megállóban, már ismerjük egymást, ez a mi járatunk, majd indul a busz, közben befékez, bevárja a későket, út közben kacarászunk, nézegetjük, kik várakoznak a következő megállóban. Azt játsszuk, hogy buszozunk, közben pedig mint minden játékban, nincs is busz, gyalogolunk lelkesen, a nap is süt, jó nekünk, megyünk iskolába. Na, így telt a két napom a Lábbuszon.
Már egy hónapja működik a sepsiszentgyörgyi önkormányzat programja, amely arra ösztönöz, hogy minél több gyerek sétáljon reggel az iskolába, mert egészséges, mert jó móka, és kevesebb autó tolong és füstöl az iskolák előtt.
Már amikor csak írtunk róla, tudtam, éreztem, hogy ez egy erősen vagány dolog, de kipróbálni, felkapaszkodni a Lábbuszra, még annál is sokkal jobb. Nem beszélve arról, hogy míg általában reggel fél nyolckor még félálomban kóválygok otthon, lábbuszsofőrként ebben az órában már teljesen ébren vagyok, tettre kész, együtt bolondozunk a gyerekekkel, közben aggódva figyelek, jajj le ne lépjen a járdáról, meg ne botoljon, hiszen rám bízták. Aztán már csak a jókedv marad, mert újra és újra meggyőződöm, hogy ezek a gyerekek nemcsak szépek, hanem okosak, bátrak, és úgy viháncolnak, hogy közben vigyáznak magukra és egymásra.
Ezen a héten a sajtó képviselői kísérik minden reggel a lábbuszozó gyerekeket iskolába. Ritkán látom az újságírókat ennyire önfeledtnek. A mi családunk – Zsolt, Zsófi lányunk, és Csili kutyánk – valamint Iulia Drăghici kolléganőnk, a Kálvin téri gyűjtőponttól indulunk. És eddig velünk buszozott az érkezés sorrendjében: Nóra, Szilamér, Attila, Ábrahám, Jázmin, Kata, Soma és Eszter. Ők most már a barátaim!
Egy jó ötlet, lelkes kezdeményezés, precíz szervezés, bizalom és egymásra figyelés, gyerekkacagás. Ez a Lábbusz – csatlakozzatok, engedjétek a gyerekeiteket, legyetek buszvezetők, hogy induljon jól a napotok!
Menetrend, gyűjtőpontok és további részletek: https://cutt.ly/lnQpnq6
