Mintegy 4000-5000 székely gyűlt össze vasárnap délután Sepsiszentgyörgy főterén a Székely Nemzeti Tanács által összehívott székely nagygyűlésen. Gyönyörű napsütéses időben kezdődött az SZNT fennállásának száz éves évfordulójára szervezett tömegrendezvény, amelynek célja, hogy felmutassa, hogy töretlen a székelyek autonómia igénye.
Valamivel 13 óra előtt egy óriás, 250 méteres székely zászlóval vonultak be a város főterére, ahol az összegyűltek azt skandálták, hogy „Autonómiát – Autonómiát”. Eközben a közeli Mihai Viteazul szobor előtt tucatnyi személy román nemzeti zászlót lobogtatva szervezett rögtönzött ellentüntetést.
A Sepsiszentgyörgy főterén felállított színpadon elsőként Szilágyi Zsolt az EMNP elnöke szólt az egybegyűltekhez: emlékeztetett, hogy az 1918-as gyulafehérvári nagygyűlésen önrendelkezést ígértek, de ezt még nem váltották be. Ki a szeparatista – akik ellopják adólejeinket Bukarestben, vagy mi akik békesen, demokratikus úton nyújtunk be törvénytervezetet a parlamentbe, tette fel a kérdés Szilágyi Zsolt, aki szerint Trianon keresztjét méltósággal kell viseljük, mert lesz feltámadás.
Mezei János az MPP választmányi elnöke kifejtette: a mindenkori időhúzó román politikum a felelős, hogy száz éve késik Székelyföld autonómiája és még mindig vannak politikai foglyok a börtönben. Ez űzte el gyerekeinket Székelyföldről, de ez visszafordítható állapot.
A szónokok felszólalását többször hazafias dalokkal szakították meg. Az esemény egyik felemelő pillanata volt, amikor Vesztergám Miklós tárogatón szólaltatta meg a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” és az „Ott ahol zúg az a négy folyó” című dalokat, akiket a tömeg vele együtt énekelt el.
Tőkés László az EMNT elnöke is arra mutatott rá, hogy a Sepsiszentgyörgy főterén összegyűltek a közvetlen demokrácia eszközével fejezik ki a székely népakaratot. Ugyanakkor biztosította a román testvéreket, hogy Székelyföld autonómiájából őket sem hagyjuk ki, ezért kéri őket, hogy támogassák az önrendelkezési törekvéseket. „Csapataink harcban állnak” – idézte Tőkés László a magyar szabadságharc miniszterelnökét, és hozzátette: egy évszázada folytatjuk a Székelyföld autonómiájáért folytatott küzdelmet és ezidő alatt a közösségi igényeink nem évültek el, sőt a megváltozott körülmények között ma is érvényesek.
Sabin Gherman kolozsvári transzilvanista aktivista rámutatott: ha Bécs és Budapest idején Erdély jelen volt a térképen, akkor Bukarest idején miért nincs jelen? Kifejtette: a román állam nem tartotta be ígéretét sem a magyar, se a román közösséggel szemben. „Az anyanyelv nem elválaszt, hanem összeköt bennünket, a régiók autonómiája pedig az ország fejlődését szolgálná”, fejtette ki Sabin Gherman, aki szerint ha lenne a régióknak autonómiája akkor ma lenne autópályája is.
Végül Izsák Balázs az SZNT elnöke szólt az egybegyűltekhez és kifejtette: eredményként értékeli, hogy az elmúlt száz évben a székelység a román közigazgatás alatt is megőrizte számbeli többségét Székelyföldön. Ez adja a jogot a területi autonómia igénynek. „Lélekben ma is határőrök vagyunk és készek arra, hogy szóban és cselekedetekben is megvédjük szabadságunkat”, mondta Izsák Balázs. Arra kérte a román honfitársakat, hogy ne féljenek és ne legyenek bizalmatlanok, kövessék példánkat és ragaszkodjanak ahhoz a tájegységhez ahol születtek. Az SZNT elnöke arra kérte a román politikumot, hogy válasszák a párbeszéd útját, ne féljenek tőlünk hanem tárgyaljanak velünk. „Készüljünk a következő száz évre, megbecsüljük más népek méltóságát és elvárjuk, hogy megbecsüljenek bennünket is”, zárta beszédét Izsák Balázs.
A mintegy két órás sepsiszentgyörgyi székely nagygyűlés lelkészi áldással majd a magyar és a székely himnuszok eléneklésével ért véget.