„Amikor elkezdődik a szabadság csorbítása, újra felüti a fejét a félelem. Ma félünk, hogy éppen melyik iskolánkat veszik el, kit visznek el, melyik feliratot, szimbólumunkat távolítják el, félünk, hogy melyik köztéri szobrunkat gyalázzák meg. Amíg ezek minden következmény nélkül megtörténnek, félelemben élünk még akkor is ha bátran hangot adunk tiltakozásunknak”, mondta el a sepsiszentgyörgyi ‘56–os emlékparkban elmondott beszédében Brendus Réka. A Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője egy visszatekintő leltárt is készített az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából: „62 évvel a budapesti forradalom kitörése után, 29 évvel a romániai rendszerváltás után és négy esztendővel a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása után, tudunk-e még pesti srácok lenni, akik a félelem megszüntetésével, elgördítik az akadályokat a szabadság útja elől?
A sepsiszentgyörgyi megemlékezésen összegyűlt több száz ember előtt elmondott beszédében az esemény ifjúsági szónoka, Sorbán Anna Boglárka rámutatott: magyarságunk és hovatartozási öntudatunk kiemelkedő érték életünkben de a szabadság vágya a legfontosabb. „Kaotikus világunkban nem akarjuk meghallani a múlt visszhangját, figyelembe venni hőseink bátor tetteit, csak szédelgünk reményvesztetten a jövő peremén. Ha hátranéznénk, biztos rádöbbennénk, hogy rajtunk fiatalokon múlik a magyarság, a székelység jövője.” Török József, a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szervezetének elnöke felidézte a 62 évvel ezelőtt történteket, amikor a győzelemnek örülve gyerekként a levegőbe dobálták táskáikat, majd könnyes szemmel hallgatták a rádióban a forradalom leverésének hírét és azt, hogy Erdélyben is embereket hurcoltak el, hogy megfélemlítsék a közösséget.
A sepsiszentgyörgyi megemlékezésen egybegyűltek megkoszorúzták az 1956-os emlékművet, elénekelték a himnuszokat, majd fáklyákkal vonultak az Erzsébet parkba, a kommunizmus áldozatai emlékére felállított kopjafához.
