Mint a hangyák! Ez a legjobb hasonlat, amivel a városi környezet után hirtelen mindenre megnyíló gyereket le lehet írni. A négykézlábon, kezükben nagyítóval járkáló gyerekekről azt hihetné a kedves olvasó, hogy ilyen nem is létezik a valóságban, pedig Zabolán ez a ritkaszámba menő jelenség zajlott, ha nem is éppen hét napon át, de a mobiltelefon képernyőjétől nehezen eltávolítható kamaszokhoz mérten feltűnően gyakran.
Hőscincért, szöcskét, siklót, tücsköt és temérdek más bogarat vehettek szemügyre a biológus vezette tevékenységen: a szakember elmondása szerint nem nehéz eljutni a gyerekekhez, hiszen ők azon generációt képviselik, akik inkább képernyőről ismerik a természetet és nem személyesen. Egy apróság, egy bogár, vagy egy szabadon megfigyelhető őz mindenképp izgalmas számukra, hiszen más csupán nézni és más konkrétan megfogni, látni, hogy miként viselkedik egy élőlény.
Külön csemege az éjszakai kirándulás, amelynek keretében biztonságos helyről medvelesre indultak a fiatalok: igaz a társaság elég zajosan mozgott, így medvét is csak egyet láttak, azonban az amúgy ritkán látható szarvasokkal is találkoztak.
Amikor a táborról kérdezzük őket, a gyerekek kórusban válaszolnak: „Jövőre is jövünk”, „Igen, de akkor csendben ültök, hogy a többi medvét is lássuk” és hasonló megjegyzések röpködnek. A tábor szervezői is elégedettek, elmondásuk szerint ritka az, hogy ilyen lelkes ifjakkal teljen meg a helyszín. A csapat jó, azonban az animátorok munkája is elengedhetetlen volt: a jelek szerint a Csipkésben újra találkozott két tökéletes összetevő a Hangyasulis szervezők szakmai tapasztalata és a lelkes fiatalok.
